Ezt a kis elektromos kínai kankót annak éri meg megvenni, aki (naná, hogy az USÁ-ban) kap támogatást, így ócó pénzér van kici koci, elektromos, megy 40-nel. Télen nem tudom mennyire előnyös, fűteni mivel lehet vajon benne? De nyáron hibátlan.. Érdemes megfigyelni az ülést, és a biztonsági öveket. Sportos? .)
Természetesen okádék ahogy kinéz, (na persze az eredeti Smart sem egy mosolygó gyümölcs) de ennyi összegért ki nem tojna rá?
"A Kandi Coco lényegében egy kínai Smart utánzat, lassú és nem is megy messzire, de ilyen áron a hülyének is megéri.
Az extrém alacsony árat persze nem élvezheti akárki, de Amerikában, pontosabban Oklahoma államban biztosan lesznek, akik élnek a lehetőséggel. Itt ugyanis majdnem a teljes vételár visszajár. A Coco 10 599 dollárba, azaz átszámítva bő kétmillió forintba kerül, viszont a szövetségi kormány az elektromos autók árából 4435 dollárt térít vissza, míg Oklahomában 5299 dollár jár vissza az ilyen gépek vásárlóinak, azaz a vevőnek lényegében elég 865 dollárt – átszámítva 164 ezer forintot – kifizetnie. Ennyit pedig biztosan bárkinek megér, akkor is, ha csak 40 km/h-va képes haladni, nincsen sem rendes teteje, sem ajtaja, kis távolságokat tud megtenni és 6-7 órába telik újratölteni az akkumulátorait.
Egy jobb tologatós fűnyíró áráért azonban így is megéri, hiszen arra jó, hogy elugorjanak vele a legközelebbi vegyesboltig, vagy az iskolába, és a fenntartási költsége is minimális."
(totalcar.hu)
Az engedélyt a brit központú Vehicle Certification Agency adta ki, melynek több irodája is van Kínában. A szakemberek a Great Wall négy típusát hagyták jóvá, elméletben a 
A régebben közzé tett vázlatokon még erősen érezhető volt a Flying Spur Limousine vonalai, ezt a szériaéredt modellnél alaposan átfaragták, mondani sem kell eléggé mulatságos eredménnyel.
Apró részlet: a kipufogó, igazán bravúros megoldás. Bár valahonnan ismerős, de nem ebben a kategóriában.
A számokból jól látszik, hogy a vásárlók egyelőre nem nagyon bíznak a kínai tervezésű autókban. Az EU területén az év első kilenc hónapjában összesen 745 darab kínai autót adtak el. A legsikeresebb a Great Wall Motors volt, 675 eladott járművel, de a Chang'an és a Lifan is túladott 34 illetve 24 autón. Láthatóan az sem jelentett előnyt, ha egy gyártó már évek óta jelen van Európában: a China Brilliance öt, a Landwind egyetlen egy járművet értékesített. A kínai autókat még Dél-Európában fogadták a legjobban, a legtöbb autót Olaszországban, Spanyolországban és Görögországban sikerült eladni. Jellemző, hogy míg az EU-ban gyakorlatilag nem találkozhatunk kínai autókkal, Oroszországban egész jól megy a szekér némelyik márkának. A Geely, amelyről mostanság a Volvo legesélyesebb vásárlójelöltjeként hallhattunk, például 3860 autót adott el ezen a piacon 2009-ben, de egy évvel korábban még bő 14 ezer példányt vásároltak.
A kínai autókról testközelből igen keveset tudunk egyelőre – leszámítva a szerencsétlen Total Electricet, amely Kínában is az autógyártási színvonal legalja – de egyértelmű, hogy a távol-keleti ország előbb-utóbb a legnagyobb autógyártó nemzetek közé verekszi fel magát. 
Kénytelen volt még egy megállóval megtoldani 4,5 milliárd forintos autóbusztenderének menetrendjét a Volánbusz Zrt. Új autóbuszai szállítóját november végén kiválasztották: a Pest megyei utakon a hosszú nevű kínai Xiamen King Long United Automotive Industry járműveivel váltanák fel az Ikarusokat. A döntés jóváhagyásához azonban a társaságnak be kellett fordulnia a Közbeszerzési Döntőbizottság Margit körúti (KD) tárgyalótermébe is. Fordulékonysági kérdésekben ugyanis vitába keveredtek a Volvókat gyártó székesfehérvári Alfa Busz Kereskedelmi Kft.-vel.
Ilyen hulladékok járnak nálunk, és büszkék rá! (
